Fontos, hogy megismerje, és megértse az offshore vállalatok jellemzőit, és hogyan tudja azokat Ön saját üzleti céljaira a lehető legjobban kihasználni. Fontos, hogy alaposan megismerje az offshore cégalapítási csomagokat, azok tartalmát, költségét, tisztában legyen az éves visszatérő költségekkel, és az általános jogi tudnivalókkal, amik az adott offshore központot és az ott alapított céget érintik.

2009-es változások
2009-es változások PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Hartung Ariel   
2009. november 04. szerda, 13:53
A 2009-es év harmadik negyedéve érdekes változásokat eredményezett az offshore világban. Az év első felében nemzetközi nyomásra több offshore központ (többek között Svájc, Liechtenstein, és több brit gyarmat) “kénytelen” volt a vezető hatalmakkal olyan egyezményeket kötni, melyek egyedülállóan titkos pénzügyi szektoruk végét is jelentheti. Mint azt korábban írtuk, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) idén áprilisban közzétett jelentése felsorolt 41 olyan országot, mely a szervezet szerint nem kellőképpen együttműködő adózási kérdésekben a nagyhatalmakkal (USA, EU). Ahhoz, hogy egy ország lekerüljön az “OECD feketelistáról” 12 olyan kettős adóztatást elkerülő egyezményt kell kötnie más országokkal, mely megkönnyíti az adózási információcserét (Tax Information Exchange Agreement – TIEA).

A jelentés azért volt különösen érdekes, mert többek között olyan országok is szerepeltek rajta, mint Svájc, Malajzia, Liechtenstein, Luxembourg, Ausztria. Ezek az országok mind értetlenül álltak a jelentés előtt, tekintve, hogy többük alapító-, de legalább is aktív tagja az OECD-nek. Azért, hogy minél előbb lekerüljenek a listáról sietve, futószalagon kezdték gyártani a TIEA egyezményeket az USÁ-val, vagy más nagyhatalmakkal. Ez azért volt meglepő, mert a jelentés napvilágra kerülése előtt egy ilyen egyezmény megkötése több évnyi előkészítő munkát igényelt, ráadásul legtöbbször valamelyik ország visszalépett még a törvényre emelkedés előtt.

A kisebb (független) offshore országok, mint például Belíz, vagy Szent Kitts és Nevis kivártak. Nem siették el a szerződések megkötését, pedig szinte kivétel nélkül megkereste őket valamelyik nagy gazdasági és pénzügyi befolyással rendelkező ország. Úgy döntöttek, hogy kihasználnak egy tágra nyitott “városkaput”. Ahelyett, hogy nagyhatalmakkal kötöttek volna szerződéseket, a kis offshore országok inkább egymás barátságát keresték. Az OECD irányelve szerint ugyanis, ha valamelyik országnak legalább 12 TIEA egyezménye van, akkor lekerül a “szégyenfalról”. Az OECD viszont elfelejtette (talán szándékosan?) kikötni, hogy csak OECD tagállammal kötött egyezmény számít. Így született megállapodás a Monaco és Andorra között, San Marino és Grönland között, vagy a legújabb Kajmán-szgetek és a Holland Antillák között. Erre felfigyeltek a korábban kapkodva egyezményt kötő pénzügyi hatalmak, és ahhoz, hogy elérjék a célt (12 egyezményt) ők is hasonlóan kezdtek eljárni. Itt egy közel sem teljes lista néhány érdekesebb megállapodásról:

Liechtenstein - Monaco

Bahamák - San Marino

Bermuda - Holland Antillák

Ausztria – Szt. Vincent

Brit Virgin-szigetek - Feröer-szigetek

...

Érdekes fejlemény, hogy amikor az USA megkereste a Kajmán-szigetek kormányát egy TIEA egyezmény céljából, a szigetország vezetői nagyvonalúan elzavarták az USA delegáltjait egy rövid üzenet kíséretében. Az üzenetben az állt, hogy ha USA így áll a Kajmán-szigetekhez, akkor a szigetország nemes egyszerűséggel elvágja a finanszírozási lehetőségeket Amerika felé. Ez gyakorlatilag azt eredményezné, hogy az amerikai jelzáloghitelek egyik napról a másikra bebuknának, és a „kis” Kajámán-szigeteki bankok lennének a legfőbb ingatlantulajdonosok az Egyesült Államokban. (Fontos megjegyezni, hogy a Kajmán-szigetek és Svájc a világ legnagyobb elsődleges hitelezője, vagyis szinte kivétel nélkül az összes lakáshitelt ezekből az országokból kapják a lakossági bankok. Így van ez a magyar bankokkal is. Magyarország inkább a Svájci hitelekhez, Amerika a Kajmán-szigeteki hitelekhez szokott.

Magyar részről igazán furcsa, hogy valamiért Magyarország nem akar senkivel ilyen adatcsere egyezményt kötni. Pedig ez jelentősen megkönnyíteni a magyar adókerülők felkutatását, ennek ellenére a hivatalos álláspont szerint Magyarország más úton próbálja érvényesíteni akaratát. Hogy ez mit jelent senki nem tudja, az viszont nyilvánvaló, hogy mért ezt kommunikálják.
Módosítás: ( 2009. november 04. szerda, 14:08 )