| 2009-es változások |
|
| Írta: Hartung Ariel |
| 2009. november 04. szerda, 13:53 |
|
A 2009-es év harmadik negyedéve érdekes változásokat eredményezett az offshore világban. Az év első felében nemzetközi nyomásra több offshore központ (többek között Svájc, Liechtenstein, és több brit gyarmat) “kénytelen” volt a vezető hatalmakkal olyan egyezményeket kötni, melyek egyedülállóan titkos pénzügyi szektoruk végét is jelentheti. Mint azt korábban írtuk, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) idén áprilisban közzétett jelentése felsorolt 41 olyan országot, mely a szervezet szerint nem kellőképpen együttműködő adózási kérdésekben a nagyhatalmakkal (USA, EU). Ahhoz, hogy egy ország lekerüljön az “OECD feketelistáról” 12 olyan kettős adóztatást elkerülő egyezményt kell kötnie más országokkal, mely megkönnyíti az adózási információcserét (Tax Information Exchange Agreement – TIEA). A jelentés azért volt különösen érdekes, mert többek között olyan országok is szerepeltek rajta, mint Svájc, Malajzia, Liechtenstein, Luxembourg, Ausztria. Ezek az országok mind értetlenül álltak a jelentés előtt, tekintve, hogy többük alapító-, de legalább is aktív tagja az OECD-nek. Azért, hogy minél előbb lekerüljenek a listáról sietve, futószalagon kezdték gyártani a TIEA egyezményeket az USÁ-val, vagy más nagyhatalmakkal. Ez azért volt meglepő, mert a jelentés napvilágra kerülése előtt egy ilyen egyezmény megkötése több évnyi előkészítő munkát igényelt, ráadásul legtöbbször valamelyik ország visszalépett még a törvényre emelkedés előtt.  A kisebb (független) offshore országok, mint például Belíz, vagy Szent Kitts és Nevis kivártak. Nem siették el a szerződések megkötését, pedig szinte kivétel nélkül megkereste őket valamelyik nagy gazdasági és pénzügyi befolyással rendelkező ország. Úgy döntöttek, hogy kihasználnak egy tágra nyitott “városkaput”. Ahelyett, hogy nagyhatalmakkal kötöttek volna szerződéseket, a kis offshore országok inkább egymás barátságát keresték. Az OECD irányelve szerint ugyanis, ha valamelyik országnak legalább 12 TIEA egyezménye van, akkor lekerül a “szégyenfalról”. Az OECD viszont elfelejtette (talán szándékosan?) kikötni, hogy csak OECD tagállammal kötött egyezmény számít. Így született megállapodás a Monaco és Andorra között, San Marino és Grönland között, vagy a legújabb Kajmán-szgetek és a Holland Antillák között. Erre felfigyeltek a korábban kapkodva egyezményt kötő pénzügyi hatalmak, és ahhoz, hogy elérjék a célt (12 egyezményt) ők is hasonlóan kezdtek eljárni. Itt egy közel sem teljes lista néhány érdekesebb megállapodásról: Liechtenstein - Monaco Bahamák - San Marino Bermuda - Holland Antillák Ausztria – Szt. Vincent Brit Virgin-szigetek - Feröer-szigetek ... Érdekes fejlemény, hogy amikor az USA megkereste a Kajmán-szigetek kormányát egy TIEA egyezmény céljából, a szigetország vezetői nagyvonalúan elzavarták az USA delegáltjait egy rövid üzenet kíséretében. Az üzenetben az állt, hogy ha USA így áll a Kajmán-szigetekhez, akkor a szigetország nemes egyszerűséggel elvágja a finanszírozási lehetőségeket Amerika felé. Ez gyakorlatilag azt eredményezné, hogy az amerikai jelzáloghitelek egyik napról a másikra bebuknának, és a „kis” Kajámán-szigeteki bankok lennének a legfőbb ingatlantulajdonosok az Egyesült Államokban. (Fontos megjegyezni, hogy a Kajmán-szigetek és Svájc a világ legnagyobb elsődleges hitelezője, vagyis szinte kivétel nélkül az összes lakáshitelt ezekből az országokból kapják a lakossági bankok. Így van ez a magyar bankokkal is. Magyarország inkább a Svájci hitelekhez, Amerika a Kajmán-szigeteki hitelekhez szokott. Magyar részről igazán furcsa, hogy valamiért Magyarország nem akar senkivel ilyen adatcsere egyezményt kötni. Pedig ez jelentősen megkönnyíteni a magyar adókerülők felkutatását, ennek ellenére a hivatalos álláspont szerint Magyarország más úton próbálja érvényesíteni akaratát. Hogy ez mit jelent senki nem tudja, az viszont nyilvánvaló, hogy mért ezt kommunikálják. |
| Módosítás: ( 2009. november 04. szerda, 14:08 ) |